1958. szeptember 21-én születtem, Ősiben.

Az  irodalom szeretetét  Böröcki  Gáborné Erzsike néni általános iskolai magyar tanárom plántálta belém,  belső látásomat, képi világomat Ő formálta, alakította még kisiskolás koromban.
Már tizenévesen , még ha nem is teljes tudatossággal, de kerestem az általam elgondolt s

„ belső szemeim”  által látott képekhez  valós, a környezetünkben látható párhuzamokat találni. Ezt többnyire sikerült is a természetben fellelnem, ám az akkori kis Pajtás fényképező gépemmel, s a fotózás tudományának ismerete hiányában megörökíteni csak nagyon ritkán.
Ezért, s talán mert fiatal srácként a technika is vonzott, eljártam Szücs Zoli bácsi fotó-szakkörébe, ahol  elsajátíthattam a fényképezés, valamint a fotókészítés csinnyát-binnyát, legalább amatőr szinten.
Magától értetődő volt, hogy családi összejöveteleken, kirándulásokon én készítettem a fotókat, később a video-felvételeket.
1991-ben az élet úgy hozta, hogy a Várpalotai Városi Televíziónál kaptam állást, mint szerkesztő-operatőr. Az akkor elvégzett szakirányú továbbképzések mellett nagyon sokat tanultam, s köszönhetek volt főnökömnek, Szentgyörgyi Tamásnak, a VTV igazgatójának.
1995 óta gyermekkori álmom is valóra vált, azóta repülök egyszemélyes kis motoros sárkányrepülőmmel.
A madártávlat, az alattam elterülő táj, a levegőben átélt napfelkelték, naplementék, a felhők között átszűrődő napsugarak mind-mind olyan élmény és látvány, amit úgy érzem meg kell osztanom másokkal is.
Ezért,  szinte valahányszor felszállok, vagy fényképezőgép, vagy videokamera társam égi útjaimon.
Egyik ilyen alkalommal, mikor Ősiből Berhidára repültem, a borult égen megpillantottam a felhők közül  átszűrődő napfény által kirajzolódó Nagy Magyarország térképét. Ezt a video-felvételt később barátomnak, Ősi Kovács Imre bácsinak megmutattam. Így született , születhetett egy csodálatosan szép festmény. A természet alkotta az eredeti képet, s egy művész vászonra varázsolta. S mi volt az én szerepem? Csupán közvetítő a technika segítségével.